A masszázs a test felületén, meghatározott fogásokkal, kezelési céllal alkalmazott mechanikus és bioelektromos inger, melyre kialakuló válaszreakció a fizikai gyógyulás.

A masszázs egyidős az emberiséggel, valamilyen formáját mindig is használták, alkalmazták. Ha valamink fáj , zsibog ösztönösen is nyomkodjuk, simogatjuk s enyhíteni próbálunk testünk különböző részein. Közel-Keleten, Egyiptomban és Észak-Afrikában mágikus erőt tulajdonítottak a masszázsnak, amit rituális szertartás keretein belül alkalmaztak. Az írásbeliség megjelenésétől fogva vannak konkrét leírások, útmutatások a masszázzsal kapcsolatban. A masszázs szó eredete sem teljesen tisztázott de majd minden nyelvben fellelhető számtalan formája.

i.e. 2700-ban Kínában már kialakult terápia rendszer épült a masszázsra, kombinálva alkalmazták tornagyakorlatokkal (tai chi) s már a pontnyomásos technikát is alkalmazták(akupresszúra). Ie.1800-ban Indiában az ayurvédikus kezelések elengedhetetlen részét képezte a masszázs. Itt fejlődött ki gyógyfüvek, illóolajok alkalmazása is a masszázshoz.

Hippokratész (ie. 460-377) a krónikus betegeknek fürdőt és masszázst javasolt. "De Officina Medici" c. munkájában foglalkozik ezzel a témakörrel, kifejti mennyire hatásos a testmozgás és a masszázs együttes alkalmazása. Masszázzsal kapcsolatos konkrét utasításokat és javallatokat tartalmazott Galenus (isz. 131-201) Tripsis c. írása. A masszázsmódszereket három csoportra osztotta: kemény, közepes és gyenge. Hippokratész tanait továbbfejlesztve kifejezetten ajánlotta a testmozgás előtti és utáni masszázst A görög származású Oribasius Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát. Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták.

Avicenna (isz. 980-1037) arab orvos, az Orvosi Törvények Könyvében részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a hidroterápiával és a dietikával összekapcsolt masszázsformákat. A reneszánsz korabeli mester, Hyeronimus Mercurialis (isz. 1530-1606) Velencében írt "De Arte Gymnastica" c. művében leírta a testgyakorlatok, fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony hatásukat.

Pehr Henrik Ling (1776 -1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár behatóan foglalkozott a torna és a masszázs rendszerével. Ismertette a masszázs technikáját, hatásait és javallatait (Innen ered a "svéd masszázs" elnevezés). A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (Ling tanítványa) összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, ami komoly összefoglaló munka volt. Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, szauna kultúrával ötvözve.
Cook (XVIII. sz.) írásai arról tudósítanak bennünket, hogy Ausztráliában és tahiti szigetén az őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradtságot, Jáva szigetén. pedig egy speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak (a méhet állítólag mesterségesen hátra hajlították; a fogamzó képesség visszaállítható volt a méh visszahajlításával). 1779-es beszámolója szerint fájdalmas isiászából az után gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta. Sir George Simpson 1895-ben megjelent Voyage around the World (utazás a világ körül) c. útleírásában a Sandwich-szigetek lakóiról ezeket írta: "Szinte mindennap, sőt szinte óránként telezabálják magukat anélkül, hogy bármiféle testmozgást végeznének; azonban az a szokásuk, hogy lakoma után, és ahányszor csak alkalmuk van rá, dörzsöléssel (masszírozással) javítják a vérkeringésüket és emésztésüket, anélkül hogy ez kimerítené vagy kifárasztaná őket."

Gustav Zander (1835 -1920) volt az első aki mechanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna céljaira. A svéd masszázsnak számos más neves követője is volt, mint pl. a francia Velpeau, Stapfer, az angol Mennel, valamint az orosz Berling és Pauli. Mosengeil vetette fel először a mechanikus hatásokon kívül az idegrendszeri hatások lehetőségét. Kirchenberg 1926-ban megjelent könyve után már a speciális masszázsfajták fejlesztésén dolgoztak.

1890-ben William Murell, londoni klinikus vezette be a masszázs oktatását. Az orvosi egyetemeken, klinikákon az orvosképzés része lett. A XX. sz. első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett kialakultak a speciális masszázsfajták is. Head és Mackenzie az idegreflektorikus összefüggéseket is kihasználták. 1898-ban Head felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezt a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette és bebizonyította, hogy a megbetegedett belső szervekhez tartozó szegmentum izomzatában tónusfokozódás és túlérzékenység lép fel. Ezt először diagnosztizáláshoz használták, majd később kiderült, hogy fordított irányban is működik (a zónák ingerlésével hatni lehet a belső szervekre) és terápiás célokra is felhasználható. A szegmentzónás összefüggéseken alapuló masszázseljárásokat reflexzóna masszázsnak nevezték el.

1952-ben Glaser és Dalicho továbbfejlesztették ezt a technikát, majd összefoglalták a szegmentmasszázs elméletét és gyakorlatát.1929-ben Elizabeth Dicke freiburgi német gyógytornász saját problémáin és tapasztalatain keresztül jutott az általa megfogalmazott és gyakorlott kötőszöveti masszázshoz.

Hazánkban Mátyás király udvarában az úgynevezett dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd a pozitív német - osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. A masszázs gyakorlata egyre differenciáltabbá válik.

A tudomány fejlődését követve, ám alapjait megtartva ez a terápia is egyre változik. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két fő csoportra lehet osztani, az ázsiai és az európai stílusra, melyeknek vannak találkozási pontjaik, de hagyományos filozófiájuk különböző. A masszázs évszázadokon át fejlődött, az empíriából a tudományosan igazolt és élettanilag megalapozott módszerekig.